Magyar Media Net

ujdonságok, aktualitások, információk

Az „Éjszakai rádió“ koncert margójára

P.Zoltán - T. András

Nagy sikerrel zárult Pomázi Zoltán koncertje Frankfurtban.

Dacolva az Izlandról ékezö vulkáni hamufelhö okozta viszontagságokkal, és válalva egy autóut fáradságát  sikerült Zoltánnak meglepni a lelkes közönséget. Elhozta magával ugyacsak nagyszerü zenészkollegáját Tóth Andrást is, akivel a Bojtorjánban és a Creol nevü zenekarban is együtt zenél.

A közönségnek alkalma volt megismerni a country zene olyan jellegzetes hangszerei melett mint a dobró, mandolin, bendzsó, András sokoldalú és kiváló zenei játékát is. Nagyszerüen adta át a két müvész a régi dalok emlékét, és a közönség végig velük együtt dalolva, elkalandozhatott az elemsélt történetek szinhelyére.

A müsor utáni közvetlen beszélgetések és CD dedikálások egy egy pohár bor vagy sör kiséretébn épp úgy hozzájárultak a remek hangulathoz mint a fotozások a müvészekkel.

Köszönjük szépen a nivós, remek müsort és a nyagszerü együttlétet, ugy a müvészeknek  mint minden áldozatkéz résztvevönek, és igérjük lesz folytatás.

A frankfurti képek az albumban tekinthetök meg:  klick ide

Reklámok

Kellemes húsvéti ünnepeket !

Minden kedves látogatónknak kellemes húsvéti ünnepeket kivánunk !

Pomázi Zoltán koncertje Frankfurtban

Szeretettel ajálnjuk figyelmükbe

POMÁZI ZOLTÁN a BOJTORJÁN

alapitójának és frontembererének szólókoncertjét.

A koncert alkalmából Zoltán frissen megjelent CD-je is megvásárolható, amit  a müvész az elöadás után kérésre természetesen dedikál is.

Zoltánról és a zenekarról részleteiben itt olvashat: http://www.pomazizoltan.hu/ http://www.bojtorjan.hu/

Az együttes élő fellépése a Terror Háza előtt, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.


A halász és a piackutató

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.

A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.

A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott
ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

-. és egyébként mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.

– Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk
egy kicsit – feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:

– Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt
keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis
kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem
kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló
vonóhálós flottára.

– És azután? – kérdezi a halász.

– Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül
a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját
halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba,
Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is
fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már
milliókat kereshetne.

– Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.

– Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.

– És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.

– Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember.

-Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

– És azután mi lenne? – kérdezi a halász.

– Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság
idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival
zenélgetni kicsit…………….

Forrás: http://pozitivan.wordpress.com

Öltönyös világ avagy, miért is tartunk itt?

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort:
– Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet? A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
– Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölti egy megfigyelő műhold képeit a környékről, megnyit egy adatbankot, egy  szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz, és azt mondja:
– Pontosan 87 juha van itt a környéken.
– Igaza van, – válaszolja a pásztor. – Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
– Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
– Maga menedzser.
– Honnan jött rá? – kérdezi az.
– Nem volt nehéz. – feleli a pásztor – Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam. Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!

Tangerine Dream Invisible Limits

187 Éves a Magyar Himnusz

Forrás: buodinfo

187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.

Gyönyörű költői mű e 64 sor.

A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

Mindjárt válaszolok rá – három példával is:

A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után – mondjuk így – a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. – Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség  legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így a jogutódnak – csupán 10 esztendős a himnusza.

A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA  a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!

Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos  belső erővel, hiszen  pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: “Te benned bíztuk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok “Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther éneke.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.

Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.

Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.

Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában?

Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan – ám a magyar művészetek,a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban.

Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően.

Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, – ott ezt az első számú nemzeti feladatot – elárulták!

OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.

OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra – mindegy, hogy milyen indokkal – ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk.

OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy – állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem.

OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatás miniszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reformanyag ilyen-olyan elsajátítása – ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán.

OTT, ahol a kabarében téma lehet az úgynevezett buta paraszt – nénikének öltözött férfiként – ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék  az ország egyik nemzetmegtartó erejét, a parasztságot.

OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást.

OTT, ahol az emelkedő árak ellenére – lassan SEM tud szaporodni a családi könyvtár – csak és kizárólag a CD-k és DV D-k, – ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor.

OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni.

És cselédsorba a 21.-ik században.

Wass Albert írja: “aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is.”

Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.

A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:

Magyarország bajban van!

S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.

Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.

Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.

Magyarországot tehát meg kell menteni!

Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,

Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt.

Murányi László

Kelt, Adyligeten az Úr 2010-ik esztendeje Fergeteg (Január) havának 15-ik napján.

KFT – Nem a tiéd

Az a lány nem a tiéd ott a fényképen,
az a hely nem a tiéd ott a szívében,
az a sejt nem a tiéd ott a méhében,
az a lány nem a tiéd…

Ez a hang nem a tiéd itt a gégémben,
ez a dal nem a tiéd itt a cédénken,
ez a rím nem a tiéd itt a refrénben,
ez a dal nem a tiéd…

Kivárni minend percet,
ahhoz még nem volt merszed,
de aztán újra kezded,
s közben persze elfelejted:

Az a táj nem a tiéd ott a térképen,
az a film nem rólad szól a tévében,
az az öt szám nem a tiéd itt a szelvényen,
az a láb nem az Istené ott a kezedben!

Az végképp nem, nem!
Az végképp nem, nem, nem!
Az végképp nem, nem!
Az végképp nem, nem, nem!
Az végképp nem!

Kivárni minend percet,
ahhoz még nem volt merszed,
de aztán újra kezded,
s közben persze elfelejted:

Az a lány nem a tiéd ott a fényképen,
az a hely nem a tiéd ott a szívében,
csak a rém, az a tiéd ott a bányában,
és ez így van veled általában,
mostanában!

Az a lány nem a tiéd,
csak a rém, az a tiéd!
Az a lány nem a tiéd,
csak az a rém, az a tiéd!

Mekezdödött a jegyeladás a Frankfurti Magyar Bálra

Jegyvásárlási útmutatás

Báltelefon: 01805 – 012 812 (0,14 € percenként a vezetékes hálózatból; adott esetben eltérő árak a mobilhálózatokból) CSAK ezen a telefonszámon lehet jegyet rendelni!

 

A jegyelővétel január 6-án kezdődik.

Báliroda: Ludwig-Landmann-Str. 365, 60487 Frankfurt

Báliroda nyitva tartás: szerda 15:00 – 20:30, péntek 9:00 – 12:00

Báltelefon szolgálat: hétfő, csütörtök és péntek 9:00 -12:00, szerda 15:00 – 20:30

Báli drótposta (email): bal@magyarbal.de (www.magyarbal.de)

Báli bankszámla: Frankfurter Sparkasse 1822, BLZ: 50050201 KTO: 70003 Ungarische Katholische Gemeinde – Frankfurt

  1. Jegyvásárlás készpénzzel
  • Jegyfoglalás a báltelefonon (a foglalást max. 7 napig tartjuk fent!).
  • A jegyek kifizetése és átvétele a bálirodában a nyitvatartási időkben vagy a szentmisék után Frankfurtban (jan. 10. és jan. 24.)
  1. Jegyvásárlás átutalással (Csak jan. 29-ig lehetséges!)
  • Jegyfoglalás a báltelefonon (a foglalást max. 7 napig tartjuk fent!)
  • A megállapított összeg átutalása a báli bankszámlára (A név feltüntetése okvetlenül szükséges!)

Az átutalás beérkezése után rögtön ajánlott levélben postázzuk a jegyeket a megadott címre (ezért a szolgáltatásért 5,00 € postai és kezelési költséget számolunk fel)

2010. január 29-a után nem áll módunkban jegyeket visszatéríteni.


Wegweiser für den Kartenkauf

Balltelefon: 01805 – 012 812 (0,14 € / Min. aus dem Festnetz; ggf. abweichende Preise aus Mobilfunknetzen) NUR auf dieser Nummer können Karten bestellt werden!

Der Kartenvorverkauf beginnt am 6. Januar.

Ballbüro: Ludwig-Landmann-Str. 365, 60487 Frankfurt

Ballbüro Öffnungszeiten: Mittwoch 15:00 – 20:30, Freitag 9:00 – 12:00

Balltelefon Zeiten: Montag, Donnerstag und Freitag 9:00 – 12:00, Mittwoch 15:00 – 20:30

Ball E-Mail: bal@magyarbal.de (www.magyarbal.de)

Ball Konto: Frankfurter Sparkasse 1822, BLZ: 50050201 KTO: 70003 Ungarische Katholische Gemeinde – Frankfurt

  1. Kartenkauf mit Bargeld
  • Kartenreservierung am Balltelefon (die Reservierung halten wir max. 7 Tage aufrecht!).
  • Bezahlung und Übernahme der Karten im Ballbüro oder nach den Messen in Frankfurt (10. Jan. und 24. Jan)
  1. Kartenkauf per Überweisung (Nur bis zum 29. Januar möglich!)
  • Kartenreservierung am Balltelefon (die Reservierung halten wir max. 7 Tage aufrecht!).
  • Überweisung der Ihnen mitgeteilten Summe auf das Ball Konto (Name unbedingt angeben!)
  • Nach Erhalt Ihrer Überweisung versenden wir umgehend die Karten per Einwurfeinschreiben (für diesen Service berechen wir Ihnen zusätzlich 5,00 € Versand- und Servicekosten)

Den Unkostenbeitrag können wir nach dem 29. Januar 2010 nicht mehr zurückerstatten.

Post Navigation

%d blogger ezt kedveli: